A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli.
Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, s a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariaenak, azaz a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariaenak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.
Mária mennybevételének ünnepén azt ünnepeljük, hogy Szűz Mária földi élete végén testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe. Amikor az Egyház Máriát már Isten mellett szemléli, nem csupán egy őneki fenntartott kiváltságot ünnepel, hanem elsősorban az összes hívőnek tett ígéretre emlékeztet: a feltámadásra és az örök életre.
Másként fogalmazva, Mária mennybevételének ünnepe a remény ünnepe.
