A madéfalvi vérengzés vagy madéfalvi veszedelem (latinul a siculicidium) a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság volt Mária Terézia királynő uralkodása alatt. Madéfalván 1764. január 7-én az osztrák császári csapatok több száz, a határőrsorozás ellen egybegyűlt, tiltakozó székelyt mészároltak le. Ezután indult meg a székelyek tömeges kivándorlása Moldvába, ahol a csángók adtak nekik menedéket.
Nacsa Lőrinc a helyiek, székelyföldiek, csángók, erdélyi és magyarországi magyarok körében emlékezett a Siculicidium emlékműnél a madéfalvi veszedelemre a véres történelmi esemény 262. évfordulóján.
„Mi, magyarok közelebb vagyunk egymáshoz, szorosabb szövetségben, mint bármikor az elmúlt évszázadban” – mutatott rá a magyarországi politikus. A nemzetpolitikai államtitkár kifejtette,
az összefogás képessé teszi a magyarokat, hogy vérontás nélkül kiálljanak érdekeikért, megőrizzék az őseiktől kapott értékrendet, éltetni tudják hagyományaikat és továbbadni azokat a következő nemzedékeknek.Az államtitkár úgy értékelt, hogy ez az összefogás a magyar nemzetpolitika elmúlt 15 esztendejéből is táplálkozik, és „a sikertörténet mérőszáma a magyarság összetartásának erősödése”.
Tánczos Barna, a román kormány RMDSZ-es miniszterelnök-helyettese beszédében a székelyek bátorságát, kitartását hangsúlyozta. „Mi székelyek sohasem mások ellen, de magunkért álltunk ki” – húzta alá. Úgy értékelt, a székelyeket történelmükhöz, hagyományaikhoz való ragaszkodásuk segítette abban, hogy nem váltak „a nagyhatalmi játszmák járulékos történelmi áldozatává”.
Forrás:Krónika.ro
