1980. május 26-án indult útnak a világűrbe az első magyar űrhajós a Szojuz–36 fedélzetén társával, Valerij Kubaszovval, majd nyolcnapos küldetés után értek Földet Kazahsztánban. Ezzel Magyarország a hetedik nemzet lett, amely eljutott a világűrbe. A jelentős eseményt a Nemzeti Archívum segíségével idézzük fel.
„Mindenkit szeretettel köszöntünk a Szaljut–6 űrállomás fedélzetéről” – 45 éve így üdvözölte a Magyarokat Farkas Bertalan a világűrből, pedig nem akart űrhajós lenni. Gyerekkorában jobban érdekelte őt a futball. Egy interjúban tréfásan megjegyezte, hogy a súlytalanság érzését már az iskolapadban is megtapasztalta, amikor csínytevésekért pajeszánál fogva vonták felelősségre.
Világűrbe vezető útjáról elmondta, mit szólt hozzá annak idején a családja: „Édesanyám és feleségem sem lelkesedett azért, hogy vadászpilóta legyek, hát még űrhajós. A kiképzést azért csináltam végig mosolyogva, mert nem hittem, hogy eljutok a végéig. Emlékszem, a feleségem ölében a lányunkkal várt mindig otthon egy-egy teljesített vizsga után, és kérdezte, hogy kiestem-e. Végül eljutottam Bajkonurba, ahonnan már nem volt visszaút.”
Az Interkozmosz űrkutatási program keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy Szojuz űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője feljusson a világűrbe. Farkas Bertalan és Magyari Béla több mint két évet töltött Csillagvárosban, a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban, ahol elvégezték a felkészülést.
